my soul ♥

Senki sem kérdezi meg, hát én megkérdezem magamtól:S

Szeretnék 19-éves lenni, napozni, pihenni, enni, inni és nevetni. Szerelmesnek lenni. Fotózni magam őszinte mosollyal a tükörben. Ruhát próbálgatni, és foglalkozni azzal mit,  hogyan vegyek fel. Szeretném a kiskutyám sétáltatni, játszani és aludni vele.

Hazajönni megölelni az anyukám, puszit adni neki, várni, hogy  hazajöjjön. Nevetni vele, sétálni, beszélgetni...szeretni.

Bulizni szeretnék járni, csajokkal pénzt költeni. Shoppingolni. Gondtalanul járni, kelni. Haza jönni, biztonságban lenni, családiasan. Vágyni hazajönni. Céltudatos szeretnék lenni. Tanulni szeretnék. Olvasni szeretnék. Számítógépen szeretnék játszani. Nyugodtan szeretnék aludni, hírből sem ismerni a félelmet. Hajam pöndöríteni, körmöt festeni. Szőrteleníteni. Sétálni, futni. Szeretnék takarítani, mosni főzni, úgy mint Ti.

...csak élni szeretnék... mint mások.

...számomra nagyon fontos a karácsony...nem is maga a karácsony, csak végre van egy ünnep, amikor igazán lehet a szeretet adni, ha már talán nem is vagyunk képesek 365-366 nap alatt adni egyszer sem:( vagy kevésszer. ...és ha valaki nem érzi a karácsony hatását, az maga tehet róla. Aki utálja az is. Nem mástól kell várni az érzést, hanem magadnak kell kialakítani. Gondolni rá, várni, izgulni mit vegyél, tetszeni fog e neki...és nem is az ajándék a fontos, hanem az érzés, ami valahol az ajándék öröme is, de főként az akarásé, hogy tudd igenis szeretlek.

Mindig arra törekszem, hogy szeretetben készüljek rá, aztán szeretteimmel töltsem a karácsonyt, ŐSZINTE szeretetben! Egyértelmű, hogy családdal - egyedül anyukámmal töltöm, így tökéletesen - a többi két nap arra való, hogy a többiekkel töltsük, de csak őszintén:)

...úgy érzem ez nem lesz  most meg. Az én karácsonyom nem rontja el senki! Az én karácsonyom őszinte lesz! Még ha egyedül is akkor is őszinte lesz...és, hogy ennyire "fontos" nekem azt magamnak köszönhetem, hogy ilyen fontossá tettem magamban.

Szeretném boldogan tölteni. Őszinte szeretetben és őszinte szerelemben! Szeretnék izgalommal teli sétálni a hóban este kézen fogva a szerelmemmel és lepuszilni róla  a hópelyheket. Szeretnék forralt bort inni egy hideg sötét éjszakán. Szeretném feldíszíteni a fát közösen és közben arra gondolni, milyen lesz ha a saját házunkban tesszük azt. Szeretnék este vacsorázni, úgy mint még soha...szeretnélek éjszaka megölelni, és azt mondani és érezni minden pillanatban mennyire szeretlek téged és az életem adnám érted, mert tudom beteljesülünk egyszer. Szeretném a meghatódottságtól könnyes szememmel kelteni Téged, hogy elmondjam mennyit jelentesz nekem...és nem szeretnék mindennap így élni, de szeretném tudni, hogy mindig ott vagy nekem.

ha kevés vagyok neked, hogy a múlttal foglalkozz és ezt az érzést felváltod a dühre, a szomorúságra, a haragra, a múltra, az utálatra magára a rosszra...akkor minek vagyok én? ki vagyok én? miért vagyok én? kérdezem sírva... érdekel e téged, hogy így boldog vagyok e, képes vagy e miattam megváltozni? a kettőnk jövője miatt?

nem:(

én sosem fogok számodra annyit érni

El kellene táncolni, ezt a zenét...olyan igazán, olyan szabadon, mint rég...kitáncolni a pici lelkem érzéseit erre a zenére...tudjátok ti mi az nem zenére táncolni, hanem a zenét eltáncolni? Hatalmas érzés és nagyon jó.

Úgy érzem, nagyon sok lesz mostanában a picit elhagyott gyertyázós, földön fekvős, zenét érzős, mert az adja dolgok...

hmmmmmmmm grrrrrrrrr :D

...hogy miért nem írok?...pedig írnék...nem adna, de írnék. Sajnos nem lehetek itt őszinte, ha igen félre van értelmezve...és komoly szankciói vannak, amire most igazán nincs szükségem.

Adni jó? Igen, adni jó. De mit adni?...és ki a feladó és ki a címzett... Jó nekem, mert fájdalmat adok neked, nekem viszont rossz, mert fájdalmat kaptam. Miért jó ... ha a másik a mi személyiségünk miatt szenved. Miért? Ha tudom jól , hogy igenis rossz és gonosz vagyok...azért adok rosszat a másiknak, hogy nekem jó legyen. Tudatosan! Miért akarok én a saját gyerekemnek rosszat. Miért? Miért megyek és kekeckedek vele folyton folyvást. Miért ölöm...   hmm Gyilkosság az...ha azért öljük meg magunkat, mert a másik mellett nem bírjuk? Talán igen. Nem is öngyilkosság...hanem Gyilkosság. .. és ha meghal: "szegény mi történhetett vele" ... pedig megölték.

Ki...hogy éri el a célját. Miért nem vették észre időben, hogy erre készül? Miért nem? Miért van az, hogy kimondja, hogy nem bírja tovább és tovább akarják, hogy szenvedjen? El jutott valaki füléig talán, hogy szenved? Hogy nem akar tovább élni? Eljutott? Ha igen, foglalkozna vele valaki. Nem akarja ő felhívni magára a figyelmet...csak szeretne egy kis nyugalmat, megértést és szeretet. Miért jó az, hogy idáig el kell jutnia egy léleknek? Nem baj...legyen csak mindenki, nagyon nagyon önző, mert mindenki jól él...és már le is van szarva a másik, lehet bele nagyokat nagyokat rúgni. Hagy fájjon neki.

Segítene neki valaki? De ki? Kibe bízhat már? Van lelke bízik...csak sokat kapott már. Nem baj minden megváltozik majd egyszer és vissza ad majd mindent. Csak tudjon egy nagyon picit talpra állni, ha addig egyáltalán talpra tud állni, ha lesz egyáltalán mivel.

Elkeseredettség, megalázottság, önérzethiány, szeretethiány, biztonsághiány, nyugalomhiány... Rendbe lehetne hozni mindent, alkalmas rá. Csak nem hagyják. Ölik. Meggyilkolják a végén...ha nem fogja bírni.

Szeretnék elmenekülni, futni futni és nem nézni sohasem vissza. Kitörölni a múltat. Mindenkivel együtt...nem kell ez nekem. Senki sem kell nekem. Elmenni innen, a Föld másik végére egy zsúfolt kisvárosba picike házba, nem kell nekem semmi más.

...ha odamegy hozzád, sír, neked akarja adni mindenét, csak te kellesz neki, ...ne hidd el, nem igaz, csak hátba akar szúrni a saját anyád:) Így tanít meg az élet, hogy ne bízz senkiben:)

és ha másvalaki látja, hogy szenvedsz, és leszarja, sőt ugyan azt csinálja néha, mint egyenesek...hát gratulálok neki...

Warum bin ich noch mit ihn?

...és ha én teljes mértékben őszinte lennék...ha félelmetesen őszinte, akkor nem lennének barátaim sem. Ha elmondanám valójában mit látok egyes emberekben ...

és miért van ennyire kevés őszinte ember? Őszinte ember nincs is... akkor... miért van ennyire kevés majdnem teljesen őszinte ember? Miért nem lehet felvállalni, amit gondolsz vagy cselekszel? Miért kell valamit eltitkolni? Mire jó az, hogy máshogy mondjuk el a dolgot mint ahogy volt? vagy miért nem lehet valaki szemébe mondani hogy nem szeretjük?

és a másik oldal...

Miért vagyok én ennyire őszinte, ha mások nem azok? Én vagyok a hülye, hogy őszintén elmondok mident mindenkinek? Egyszerűen lusta vagyok ahhoz, hogy megfogalmazzak és kitaláljak egy történetet könnyebb mindent elmondani ugy ahogy történt. SZÁNALMAS KIS GECI AZ ÖSSZES HAZUDÓS NYOMORÉK! Akárki is az mindenki az! MIndenki saját magát minősíti azzal, hogy hazudik! Az pedig a szánalmas az egészben, hogy kikérik maguknak az ilyen emberek az őszinteséget... megérdemli egyik is? Mindig a jó szívűek szívják meg. Őszintén tesznek, éreznek aztán becsapják őke,t mert vannak olyan bátrak, hogy elhiszik, amit mondanak! de továbbra is őszinték maradnak és a hazug ember pedig egy lépéssel előtte van. Soha nem fogok odáig lesüllyedni, hogy akárkiért is hazudjak! Ha fáj, ha nem, ha nem tetszik én meg mondom neked, amit gondolok, ezért van, hogy annyi embert megbántok! De inkább megbántom mint higyje, hogy jó vagyok!

Az az igazság, hogy elegem van mindenből és mindenkiből, pont az ilyen szánalmas dolgok miatt! Ha egyszer valaki azt mondaná nekem hagyjak fel mindennel, mert vár rám egy őszinte világ még ha fájna is szó nélkül mennék és itt hagynék mindent! Nem vinnék magammal senkit, fulladjanak egymásba a hazug emberek!

..és istenem de sírva tudnék könyörögni, azért  hogy mondja meg nekem valaki létezik e világ, föld vagy vallás, ahol rákényszerítik az embert az őszinteségre...   az más ha érdeked van belőle, hogy mást mondj, mint ami a valóság , főleg ha egy ismeretlen embernek mondod ... vagy tanárodnak, kollégádnak , de ha a családtagodnak vagy a barátodnak vagy a szerelmednek...ott már nincs visszaút...ha nem fűznének emberekhez komoly szálak azt mondanám csak: köszönöm szépen az eddigi ismeretségünket! és talán ha lesz rá elég erőm, el is fog jönni az a pillanat! Hazugság számomra olyan mint a megcsalás:) megteszi egyszer de másodszor is! Vagy miért higyjem el, hogy máskor nem fogja megtenni...miért? Ha rá visz a lélek arra, hogy hazudj talán nem vagy való az életre! Halj meg és szüless újra, ha akkor sem megy akkor megint és megint!

Ha pedig hazudik nekem valaki, gáz már elvárni, hogy én sem hazudjak neki...nem baj ... mindenki vissza kapja egyszer csak megvárom a megfelelő pillanatot:) ahogyan azt a skorpiók szokták:) és természsetesen én leszek a szemét a másik pedig az áldozat...egyértelmű...

és minden kapcsolatot legyen az baráti, családi vagy szerelmi...ha mélyül azzal kezdem: Ha egyszer is rajta kaplak, hogy hazudsz nekem, soha többet nem fogok elhinni neked semmit! Akárhogyan is szeretnék tényleg nem megy!Soha nem fenyegetés ez egyszerűen képtelen vagyok rá( nem lesz több a szemembe csak egy állat, aki ösztönökből él a túlélés érdekében!) Egy ember, aki jó nem követ el hibákat! A számításokat pontosan végzi el! ha mégis azt nem én sajnálom...de nincs mellettem helye

nem vagyok ebben a világban boldog, csak néhány ember társaságában és tudom, akármilyen messze vagy közel is van tudom: megbízhatok bennük:)

vágyom valamire...a csendre. Ne szóljon hozzám senki elvagyok én magamnak. Vágyom a hóra és a hidegre. Egy messzi messzi házra az isten háta mögött...egy faházra picike patakkal...vágyom testi, lelki fáradtságra, kandallóra egy sötét szobára, ahol hosszú masszázst kapok épp. Vágyom a lelki nyugalomra és arra, hogy kapjak választ pár érintésből. Ne tudjam ki vagy csak érezzem, hogy te vagy az. Csend van ... én kérdezek és te válaszolsz és kitisztul minden bennem... füstölő illata...igazi tea...te csak masszírozol és szó nélkül adod a válaszokat. Már rég nem érsz hozzám, de egész testemmel érzem, hogy itt vagy uralod a szobát. A bőröm érzi a lelked hatalmát. Lassan lassan egymásra hangolódunk, nem is látlak...egyszerre vesszük a levegőt, érzem a lelki kezed a hátamon, pedig hozzám sem érsz. Két test egy lélek......Köss a nyakamra egy kötelet, húzd addig, amíg te érzed, hogy még épp élek...és megállsz a határon, mert érezd azt, ha igazán velem vagy. Ebbe a kötelékbe hatalmasabb lélek kell, aki bele tudjon szólni...a társadalom nagy része közelébe sem ér. Csak te kellessz hozzá, hogy leszállj oda és felbontsd ezt...

és amikor végeztünk csak nézz a szemembe és érezni fogok mindent, hogy igen te is érzed ezt a hatalmat, amit két fél lélek összetesz.